Visszajelzések

Te vagy az életed teremtője. A változásnak, ami megjelenik az életedben, Te vagy a forrása. A választásodban van a varázserőd. Íme néhány példa arról, miket választottak mások.

Részletek a tőletek kapott üzenetekből:

A szabadság bennünk, belőlünk születik. Azáltal, hogy a fix nézőpontjaink elengedésével teret adunk más lehetőségeknek. Amikor megtörténik, az maga az eufória:

“10 kulcs a szabadsághoz
Nem rég részt vettem egy könyvklubbon jó pár honfitársammal együtt, amit Vera tartott.
Hétről hétre mentünk végig a KULCS fontosságú dolgokon. Volt ami egyből átjött a rendszeremen, volt ami csak később. (De nem azt jelenti hogy nem kell újra hallgatni, vagy majd ha kijön a könyv – elolvasni, mert mindig vannak újdonságok!)
De egy biztos.. valami nagyon megváltozott…Volt egyfajta “függésem” egy bizonyos illetőtől, amitől az Istennek se akartam/tudtam szabadulni. Mindeddig..
Tegnap mondhatni fényt kaptam.. és elérkezett a teljes SZABADSÁG. Mind eddig a pillanatig nem tudtam, hogy mi is ez valójában. Tegnap az erkélyen sikoltozva osztottam meg egy nagyon-nagyon kedves barátnőmmel eme hírt. (aki végig kísért a rögös úton, amin ezzel az illetővel döcögtünk együtt)
És én annyira BOLDOG VAGYOK!!!
És ebből kérek még és még és még..
Mikor nincs jelentőség, nincs nézőpont, nincs hátsó szándék, nincs sztori. Csak ahogy bennem volt, kiadtam.. szabadon – ahogy eddig sose. Sose mertem, mert mi lesz ha eltűnik, mi lesz ha nem azt válaszolja amit én szeretnék, mi lesz ha megbántom, mi lesz ha mi lesz ha..
A könyvklubbot és Verát is meleg szívvel ajánlom mindenkinek / bárkinek. Minden komplikáció nélkül átjön amit mond, és egyébként (amit én túlbonyolítottam) alapvető dolgok leesnek mint a tantusz.
Olyan dolgokat is megértettem, amit eddig azt hittem hogy “értek”.. de kurvára nem.
És nyilván más ezernyi dolog is biztos hogy hozzájárult ehhez a szabadsághoz, de abban is biztos vagyok, hogy a 10 KULCS (Vera vezetésével) Kötelező “hallgatmány”.
De tényleg csak az válassza, aki változást szeretne.. mert aki szereti a láncokat.. az még inkább húzza magával..
Néha jól jönnek a láncok, de nem itt
És mi más lehetséges még, amit elképzelni sem tudok!? ”  M. H.

 

Néha elegendő csak egy-két nézőponton változtatni, hogy elmozdulj a holtpontról. Egy kisgyerekes anyukától kaptam a következő üzenetet, aki saját üzlet építésébe kezdett: 

“Szóval csak annyi, hogy mióta nem találkoztunk, csinálom amiket megbeszéltünk… Nem könnyű, hogy sokszor ne racionális dolgokat csináljak, de valahogy mégis megmutatja magát az Univerzum. Már két hónapban is a 350.000Ft volt amire azt mondtam, hogy ennyit szeretnék teremteni ebben a hónapban. Nagyon lehetetlennek tűnt, ha a körülményeket néztem, de meglett. Most nagyobbat szeretnék teremteni… Csak ezt szerettem volna megosztani veled, valahogy lett egy ilyen gondolatom” T. S. ZS. 

Olyan is van, hogy egy kisbaba választ mást az anyuka pocakjában:

“Szia Vera, ma voltam ultrahangon, a baba feje lent van. Ķérdezte a doktornő, hogy éreztem-e valamit. Nem. Az egyetlen, amit éreztem egy kicsit intenzívebben, az még Pesten volt, miután a tanfolyamon beszélgettünk erről. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb? ” M.D.

Amikor nem ítéled meg a “sorscsapást”, ami éppen bekövetkezett, más lehetőségek is képesek felbukkanni:

 

“Szia Vera, múltkori facilitálásunk margójára, amikor a munkahelyi szenvedésemet bogozgattuk: kaptam egy állásajánlatot, ami bőven felette van pénzben, mint amit az előléptetés adott volna (aminek elmaradása miatt keseregtem)  Hálás vagyok a hozzájárulásodért  és még keresni foglak! (ezt veheted fenyegetésnek )” Z.A.

Az esetek nagy részében egyetlen választásra vagyunk attól, hogy ne térjünk le abba a zsákutcába, ahová addig mindig betértünk:

“Elutaztunk a családdal, régóta készültünk már erre a hétvégére. A megérkezés és a szálloda bekapcsolt valami nagyon régi drámát nálam és egyre jobban húzott le. Iszonyatosan éreztem magam, mert érzékeltem, hogy az egész család neheztel rám ezért a rossz hangulatomért. Egyszer csak beugrott: “Vajon egy végtelen lény választaná ezt?” Hát persze, hogy nem… Mégis, abban a pillanatban tudtam, hogy nem kell ezt választanom. Ám mégis ezt választom, mert ezt akarom választani. Ebből az egész szituációból eltűnt a fájdalom, a tehetetlenség. Egyszerűen tudtam, hogy a pillanat tört része alatt kipattanok a mélyből, de most még drámáznom kell. És most? Még mindig… és most? Még igen… És most? Hm, most már elég volt. És ahogy jött, úgy ment az egész, látszólag semmi nem változott, csak annyi, hogy választottam valami mást!”  B.K.

Ha nincs ítélkezés, nincs verseny, csak az életed szabadon teremtése: 

“Azt gondoltam, én kívül állok minden versenyen, engem hidegen hagy a versenyzés… A hívás után döbbenten láttam magamon, hányszor és hol és mennyi-mennyi területén az életemnek választom a versenyt. Kvázi mindenhol! Ha az utcán szembejött velem egy nő, addig kerestem, amíg nem találtam benne valamit, ami sokkal szebb és jobb, mint bennem. Ha a külsőségekben nem találtam, akkor azt gondoltam, tuti okosabb, mint én… 

A hívás után 2-3 héten át folyamatosan tolta bele az arcomba a versenyhelyzeteket az “élet”. Nagyon nem volt egyszerű, könnyed meg egyáltalán nem. Azután egyszer csak… Volt egy pillanat, amikor pusztán azzal, hogy felismertem “Oh-oh, itt most versenyhelyzet van!” Pusztán a felismerés… az, hogy nem tettem a versenyt sem jóvá, sem rosszá…nem tettem magam sem jóvá, sem rosszá…ahogy a kollégát sem tettem jóvá, sem rosszá…egyszerűen csak éber lettem, ítéletek nélkül! 
Páff, eltűnt minden feszültség, elillant minden vágy arra, hogy bizonygassam a magam igazát, egyszerűen túlnőttem a versenyt. Fantasztikus, felszabadító és könnyű volt minden. 
Azóta rendszeresen megtapasztaltam ezt a könnyedséget, sőt… néhány próbálkozás után említett kolléganő is feladta a velem való versengést! Egyszerűen nem talált fogást rajtam, hogy belehúzzon a versenybe!
Ezt persze nehéz visszaadni szavakkal, olyan ez nekem, mintha egyszer megérkezne hozzám az energia. Egyszer csak mintha megérteném, elismerném és befogadnám… és akkor már ott van, a lényem egy eddig fel nem fedezett része.”B.K.

 

“Minden eddigi hívásod, amit választottam óriásit nyitott a valóságomon. Nagyon kedvelem a posztjaidat, a hozzászólásaidat. Vannak, amelyek szinte arcul ütnek, vannak, melyek megríkatnak, vannak, amelyeken hangosan röhögök! Meg is sértődhetnék, de nem teszem, mert tudom, hogy mindig én választok… Mérhetetlen hálát érzek, amiért a véletlen (?) összehozott veled, még ha a személyes találkozás várat is magára. Imádom azt, hogy olyan megengedés van a hangodban, amit ritkán van lehetőségünk megélni. Azért meg különösen hálás vagyok, hogy a hívásaid egyre nyitottabbá tesznek. Nem akarsz a Mesterem lenni, sőt teret engedsz arra, hogy más facilitátorokkal is megismerkedhessek. Így tudtam választani Gyuszit is. Annyira különleges ettől a transzformálás a pénzügyi valóságunkban, hogy ketten viszitek. Nagyon király! És mi minden transzformálódhat még?
Nehéz szavakba önteni anélkül, hogy átmennék bármi olyanba, amit nagyon szeretnék! Egyszerűen hív az, amit te csinálsz. Nem másolni, utánozni vagy leköteleződni, hanem csak lubickolni ebben az energiában elvárás, következtetés és kötelezettség nélkül! Csak úgy, csak buliból, csak mert azt választom… ” B.K.

 

“Drága Vera! Veled kelek és fekszem! És még csak az első kulcsnál tartok, azt hallgatom negyedszer. Nem tudom, hogy arrafelé hallatszik-e, de hatalmas megértések esnek le. Imádom, hogy az alapokat újraalapozom (platformozom:) a segítségeddel. Nagyon köszönöm, hogy választhattalak, fantasztikus hozzájárulás vagy / lesz nekem ez a széria! Köszönöm!!!!!!!”  P.D.