Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor először olvastam arról, hogy a varázslat egyik alapvető feltétele az, hogy kérdésre épüljön. Ez szinte mindennek ellentmondott, amit eddig tanultam, mégis, valahogy azt éreztem, hogy találtam valamit, aminek minden eddiginél több értelme van számomra. Belelazultam, megkönnyebbültem, mintha megtaláltam volna az információt, amit egyrészt mindig is tudtam, másrészt mindig is kerestem.
A kérdés szerepe ebben a valóságban
Mire felnövünk, jó eséllyel elfelejtünk egy csomó mindent, ami alapfelszereltség gyerekkorunkban. Ilyen a játékra való hajlandóság, és bizony ilyen a kíváncsiság is. Mintha a felnőtté válás együtt kellene, hogy járjon azzal, hogy megszűnünk felfedezni a világot. Begyűjtjük az információt a világból, aztán összerendezzük, építünk belőle egy jól megstrukturált értékrendet és életet, ami bizony sok esetben behatárolja a lehetőségeinket is. Nincs kérdésünk többé. Legalábbis valódi kérdésünk nincs.
Ha válaszaid vannak, ez minden, amid lehet. Ha kérdésed van, megnyílnak számodra a lehetőségek.
Ez a világ az igazságolás csodálatos terepe. Milliárdnyi szakértő valósága vagyunk, és észre sem vesszük, hogy a saját szakértésünk és a kérdések hiánya mikor válik komoly korláttá az életünkben.
Ha szerencsénk van, a szüleink élvezték, hogy kisgyermekként tele voltunk kérdésekkel. Ha még ennél is nagyobb szerencsénk volt, voltak olyan pedagógusok körülöttünk, akik pártolták a kíváncsiságunkat, és olyan módszereket alkalmaztak, amelyek lehetővé tették a tanulás során, hogy ne vesszen ki a felfedezés öröme a világunkból. És ha még így is volt, a kérdés sok esetben a helyes válaszhoz vezető út volt, nem pedig egy ajtó, amely a fix válaszokon túlra vezet.
A kérdés szerepe a saját valóságod teremtésében
Számomra az Access Consciousness eszközei közül a legforradalmibb a nyitott kérdések alkalmazása. Megfigyelések szerint az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy nem képes a fix válaszokon túlra látni. Egyszerűbben fogalmazva, ha eldöntjük valamiről, hogy az az igazság, nem vagyunk képesek észrevenni semmit, ami nincs összhangban azzal, amiről eldöntöttük, hogy igaz. Ha minden döntésünket, következtetésünket, igazságunkat egy zárt ajtónak képzelünk el, a nyitott kérdés az a kulcs, ami lehetővé teszi azt, hogy ezek az ajtók megnyíljanak, és képesek legyünk olyan információkra is ébernek lenni, amit az addigi fix igazságunktól nem láttunk.
A valódi kérdés a teremtés egyik eleme
Ha nem akarjuk a múltunkat újra meg újra megteremteni, az egyik kilépési pont éppen a nyitott kérdések használata lehet. Az egyik kedvenc kérdésem, amit nagyon sokszor használok: Milyen más lehetőség van itt, amit nem veszek észre?
Évekkel ezelőtt, amikor még ismerkedtem az Access eszközeivel, elromlott az autónk, amit használtan vettünk. A szerelő azt mondta, nincs nagy baja, van egy kis alkatrész, ami ki szokott kopni, most megcsinálja, de figyelmeztet, hogy ez ennél az autónál típushiba, úgyhogy mindig legyen egy ilyen a kesztyűtartóban, mert ez a dolog bármikor megeshet a jövőben is. Elhittem neki, bár nem voltam boldog ettől a választól. A páromnak viszont eszébe jutott, hogy feltegyük a bűvös kérdést: Mi más lehetséges itt, amit el sem tudunk képzelni? Egy másik szerelő másik ötlete, majd aztán az alkatrészvásárlásnál történt „tévedés” következtében viszont úgy sikerült megszerelni az autót, hogy soha többet nem kellett aggódnunk azon, hogy ez a hiba újra előfordulhat.
Egyikünk fejében sem volt meg ez a megoldás. Ironikus módon az én fejemben azért nem, mert semmit nem értek az autószereléshez, a szerelőnek pedig azért nem, mert ő ért hozzá, és nem gondolt arra a szokatlan megoldásra, amihez egy tévedés vezetett el. Sokszor, ha megtanulunk valamit, és fix tudássá válik, az lesz a nézőpontunk, hogy ez minden, ami lehetséges. Elfelejtjük feltenni a kérdést, hogy mi van ezen túl.
Ha nyitsz egy ajtót a fix nézőpontjaid falán, a hogyanon már nem neked kell agyalni. Az egész univerzum elkezd átrendeződni, hogy eljuss a lehetőségek birodalmába.
Nem a kérdőjel teszi a kérdést kérdéssé
Amikor Access értelemben vett kérdésekről beszélünk, nem egy nyelvtani kategóriát emlegetünk. A nyitott kérdés annak kinyilvánítása, hogy „nyitott vagyok, hajlandó vagyok felfedezni, hogy milyen más lehetőségek vannak még azon túl, amit eldöntöttem. Lehet, hogy most még nem látom őket, de ha vannak, megengedem, hogy felbukkanjanak”.
Te is használod a kérdést, csak nem tudsz róla
Fontos megjegyezni, hogy mindenki működteti a kérdések valóságát, legfeljebb nem minden területen. A leghétköznapibb példa talán a közlekedés, ahol az életünkbe is kerülhet, ha következtetések alapján működünk. Ha egy egyirányú utcából az egyik irányból nem lenne szabad kihajtania egy autónak, az nem jelenti azt, hogy nem is fog. Nem közlekedhetsz azzal a következtetéssel, hogy innen nem fog jönni semmi, hiszen nem szabad jönnie.
Ha vállalkozásod van, és szoktál új dolgokat bevezetni, újabb és újabb ötleteket keresel, hogy mivel tudnád kiterjeszteni az üzletedet, ezen a területen és ilyenkor kérdésből működsz. És még sorolhatnánk.
Azt érdemes megvizsgálni, hogy azokon a területeken, ahol azt érzed, hogy el vagy akadva, hogyan tudnál minél több kérdést becsempészni, hogy ne újra elkezdd teremteni ezeket a területeket. Ahol nincs kérdés, ott megáll a teremtés, és a dolgok sorvadni kezdenek.
Kezdheted ezzel: Mi más lehetséges itt, amit el sem tudok képzelni? Valahányszor eszedbe jut egy terület, ahol elakadtál, ami esetleg nyomaszt, vagy feszültséget kelt benned, állj meg egy pillanatra, vegyél néhány mély levegőt, és egy hároméves kíváncsiságával tedd fel a kérdést.
Az, hogy nem látod a lehetőséget, vajon azt jelenti-e, hogy nincs? Vagy csak annyit, hogy jelen pillanatban nem látod?
Ne a válaszért kérdezz, hanem a kérdésért!
Figyelem, ez a legfurcsább rész!
Mennyire vagy hajlandó furcsa lenni ahhoz, hogy fura módon könnyedség érkezzen az életedbe?
Ahogy korábban már volt szó róla, a kérdés számunkra a nagy ajtónyitogató. Nem válaszokat keresünk általuk, hanem nyitogatjuk a csukott ajtókat, és engedjük, hogy feltáruljon a lehetőségek birodalma az ajtók mögött. Ezért aztán az én tanácsom: tedd fel a kérdést, és ne okoskodj! Az agyalással megölöd a folyamatot. Ráadásul lehet, hogy egészen eddig ezt csináltad. És ha igen, mennyire működött? Ha olyan vagy mint én, akkor eddig a pontig már annyit agyaltál, hogy ha a gondolkodás bevált volna, már nem csak a sajátod, hanem az egész bolygó problémája meg lenne oldva. De nincs. Mi más lehetséges? Tedd fel a kérdést, és engedd meg neki, hogy tegye a dolgát. Fogadd a hozzájárulását, és fogadd a hozzájárulását mindennek és mindenkinek, aki ott áll melletted, támogat, csak lehet, hogy eddig nem vetted észre.
Május 10.-én indul egy online tanfolyamom: Kérdés a Titkos Összetevő címmel. Itt jelentkezhetsz rá.