Hibáztatod a testedet azért, mert olyan, amilyen? Mi van, ha bámulatosabb dolgokra képes, mint azt valaha gondoltuk volna? Mi az, amit nem ismertél el a testeddel kapcsolatban, amit ha elismernél, akkor teljesen megváltozna a vele való kapcsolatod, az egész életed és talán a tested is?
Az egyik legérdekesebb és legnagyszerűbb eszköz, amit használhatsz, egy olyan felfedezés, amivel az egész életedet meg tudod változtatni, ha következetesen alkalmazod. Ha régebb óta érdeklődsz az Access iránt, biztos vagyok benne, hogy sokszor hallottál róla. Részemről ez az egyik olyan dolog, ami alapjában forgatta fel a világomat, különösen akkor, amikor elkezdtem rendszeresen használni. Nem lehet eleget beszélni róla, úgyhogy álljon itt egy bejegyzés a kedvenc témámról, ami egyben a vesszőparipám is. 🙂
Miről van szó?
A tested a legnagyobb érzékszerved. Mindent megmutat, ami körülötted van, akár több száz kilométeres körzetben. Ha mások szomorúak körülötted, érzékeled. Ha éhesek, érzékeled. Ha vidámak, érzékeled. Ha egy testnek fájdalma van, érzékeled. Ha valaki agyal valamin, érzékeled. Hogyan? Megjelenik a testedben. A gond csak az, hogy azt, ami a testedben megjelenik, arról azt gondolod, hogy a sajátod. Márpedig, ha a sajátodként kezeled, előbb-utóbb azzá is válik.
Pedig a gondolataid, érzéseid, érzelmeid, testérzeteid 98%-a nem hozzád tartozik. Pusztán arról van szó, hogy legnagyobb érzékszerved, a tested, valamilyen információval lát el arról, hogy mi történik körülötte. Ha kicsit romantikusabban akarok fogalmazni, olyan különleges képességeid vannak, mint egy médiumnak, csak éppen nem annak ismered el őket, hanem megoldandó problémáknak.
 
Ez ismét nem egy olyan dolog, amiben hinned kell. Ha van kedved tenni egy próbát, kezdheted azzal, hogy valahányszor belebotlasz egy érzelembe, gondolatba, vagy testérzetbe, másképpen fogalmazol, mint eddig. Amikor normál körülmények között azt mondanád, hogy fáradt vagyok, rossz kedvem van, éhes vagyok, fáj a fejem, ezt lecseréled arra, hogy fáradtságot érzékelek, rosszkedvet érzékelek, éhséget érzékelek, fejfájást érzékelek. Lehet, hogy ha ahogy ezt olvasod, egy kicsit máris könnyebb?
A másik közkedvelt módszer, hogy minden gondolatra, testérzetre, érzelemre, akár fájdalomra, rákérdezel: Kihez tartozik ez? 
Félreértés ne essék, ennek a kérdésnek nem az a célja, hogy megtudd, hogy kinek a dolgaival babrálsz éppen. Előfordul ugyan, hogy beugrik egy arc, vagy név a kérdés feltevése után, de valójában a lényeg az, hogy figyeld meg, hogy mi történik, miután a kérdést feltetted. Ha bármilyen mértékben könnyebbedik az adott dolog, akkor nem a tiéd. Ilyenkor mondhatod azt: Vissza a feladónak tudatosságot hozzáragasztva.
Vissza a feladónak?! Nem gonoszság ez?
Nos, ha érzékeled, hogy valakinek fájdalma van, vajon jobb lesz-e neki attól, hogy neked is fáj?
Ennek az eszköznek az ereje nem akkor mutatkozik meg igazán, amikor megérted, hanem amikor használni kezded. Lenne kedved eltölteni egy kis időt azzal, hogy megfigyeled, mi a tiéd, és mi nem?
Legközelebb, ha megjelenik a testedben egy fájdalom, ha hirtelen rossz kedved lesz, ha elkeseredsz az anyagi helyzeted miatt, ha fáradtnak érzed magad, kezdd azzal a kérdéssel, hogy: Kihez tartozik ez? Ha egy icipicit is könnyebb lesz, akkor nem a tied.
Mi az, amiért magadat/a testedet hibáztattad, pedig nem hiba volt, csak éber voltál valamire, amit nem ismertél el? Ha mindent, amit saját magadénak ismertél el eddig, pedig sosem volt a tiéd, most visszaküldenél annak, akihez tartozik, ki volnál?
Mennyi szabadságot jelentene ez?
Ha érdekel még néhány olyan eszköz, amellyel egész más nézőpontból tekinthetsz a valóságodra, és ezzel megváltoztathatod, látogass el a legközelebbi tanfolyamomra.