Mi az a dolog az életedben, amit szeretnél megoldani, de biztosan tudod, hogy megváltoztathatatlan? Mi az, amivel már évek óta küzdesz, és minél jobban erőlködsz, annál nehezebb? Mi az, amivel kapcsolatban már minden módszert kipróbáltál, és semmi nem jött be? Mi van, ha nem is vagy olyan elveszett a témában, mint ahogy gondolod?
Az egyik dolog, ami segíthet, ha vigyázol a szádra. 🙂 Ha azt mondod valamiről, hogy “nem tudtam”, vagy “nem sikerült”, az eleve erőtlenné tesz. Mi van, ha sohasem a képességeiden múlott az, hogy nem változtattál? Valóban igaz, hogy nem lettél volna rá képes?
Ha van kedved, tehetsz egy próbát. Gondolj most arra a dologra, amivel régóta küzdesz, és mondd ki a következő két mondatot:
  • Eddig még nem tudtam megváltoztatni ezt a dolgot.
  • Eddig még nem változtattam meg ezt a dolgot.
Érzékelsz különbséget a kettő között? Melyiknél érezted, hogy több erőd van?
Ha kihagyod a képességeidet és a lehetőségeidet az egyenletből (vagyis nem úgy fogalmazol, hogy nem tudom), egy sor szereptől megszabadulsz. Nem vagy többé képtelen, gyenge, kiszolgáltatott, és rá tudsz nézni, hogy mit is akarsz valójában.
Érdekes, hogy elvileg szenvedsz valamitől, mégsem változtatod meg. Mi akadályozhat ebben? Minden olyan elképzelés, gondolat, döntés, elhatározás, következtetés, ami a témával kapcsolatban benned kavarog. Ezeket hívjuk ítéleteknek.
Az úgynevezett problémáinkkal kapcsolatos ítéleteknek az egyik rétege általában felszínen van bennünk, egyértelmű, jól kitapintható. A betegség, a pénztelenség, a munkahelyi gondok, a zűrös párkapcsolat mind olyan dolgok, amiket vagy utálunk és lázadunk ellene, vagy némán tűrünk, de általában abban megegyezünk, hogy a ROSSZ kategóriájába soroljuk, ezért is akarjuk megváltoztatni.
Bármilyen furcsán hangzik is, érdemes ezeket az ítéleteket semmissé tenni. Az, amit rossznak tartasz, nem változik könnyedén. Valahogy úgy, mint az a gyerek, aki folyton azt hallja, hogy ő rossz. Ellenállást szül benne, hogy folyton meg akarják változtatni.
Az ítélkezések másik csoportja sokkal rejtettebb, de nem kevésbé befolyásolja a dolgok alakulását. Mindent ide sorolhatunk, amiről azt döntötted el (lehet, hogy nem tudatosan), hogy jó, helyes, értékes az adott dologgal kapcsolatban. Ha évek óta ragaszkodsz egy problémához, biztos lehetsz benne, hogy van valami értéke számodra, van valami, amit jónak, helyesnek tartasz ezzel kapcsolatban, bármiről legyen is szó. Talán idegenül hangzik, de tehetsz ezzel is egy próbát. Felteheted a következő kérdést:
Mi ebben a jó/helyes/értékes számomra, amit eddig nem vettem észre? 
Nem mondom, kell némi bátorság ahhoz, hogy ránézz arra, hogy mi az érték számodra a szegénységben, vagy éppen egy betegségben, abban, hogy folyton rászednek, elárulnak, megcsalnak, de ha megteszed, az hihetetlenül sok mindent képes felszabadítani. Valahogy úgy, mint a két mondat feljebb. Mi van, ha az, amiről eddig azt gondoltad, hogy képesség, vagy szerencse kell hozzá, valójában választás kérdése? Önmagában az, hogy elismered, hogy a dolgok nem történnek veled, hanem választod őket, visszahelyez az erődbe.
Nemrég egy ismerősöm a párkapcsolatáról panaszkodott. Se vele, se nélküle, szappanoperába illő drámák, szinte menetrendszerű elköltözések, visszaköltözések jellemezték a kapcsolatot. Az ismerősöm szeretett volna egy kiegyensúlyozott párkapcsolatot, de a másik fél erre nem volt hajlandó, rendszertelenül látogatta a gyerekeit, nem volt ott, amikor szükség lett volna rá.
Feltettem a kérdést az ismerősömnek, “Neked mi a jó ebben, ami eddig nem esett le?” Első reakcióként persze gúnyos vigyor volt. “Szerinted úgy nézek ki, mint aki élvezi?” A reflex-szerű tiltakozás után azonban ott volt egy felismerés: Valójában ő maga rettegett egy “normális” kapcsolattól, pontosabban attól, ahogyan a normális kapcsolat az elképzeléseiben élt. Hogy kicsit konkrétabb legyek, attól félt, hogy egy ilyen kapcsolatban az unalom ölné meg.
Miután erre ránézett, és elismerte ezt, szinte az egész teste megkönnyebbült. Rájött, hogy valóban ő választja ezt a helyzetet, mert igenis van valami értékes számára abban, hogy nem intéz magának egy rendes házasságot mintaférjjel. Ahogyan ezt elismerte, hirtelen megritkultak a drámák, megszűnt a feszültség, ami addig jellemezte a kettejük kapcsolatát. Nem is csoda, hiszen ezek a drámák abból adódnak, hogy azzal vádoljuk a másikat, vagy a rossz sorsunkat, hogy ők az okai a nyomorúságunknak.
Ha őszintén elismerjük, hogy az életünket a saját választásaink alakították olyanná, amilyen most, nincs kit okolni emiatt.
Ha ezt a lépést megtesszük, sokkal könnyebben választunk mást, mint amit eddig. Például azt, hogy további kérdéseket tegyünk fel, és megteremtsük azt, ami nekünk jól működik.
Neked mi az, ami régóta nem változik? Mi lenne, ha feladnád azt az elképzelésedet, hogy ez egy borzasztó dolog, és ránéznél arra, hogy mi az értékes neked ebben? Lehet, hogy nem jön rögtön a felismerés, lehet, hogy csak egy alig érezhető energia lesz eleinte, amit érzékelsz, de ha kérdezel és nyitott maradsz, talán te magad is meglepődsz azon, ami felsejlik előtted.
Ha érdekel egy rendkívül hatékony eszköz, amellyel el tudod engedni a különféle életterületekhez kapcsolódó korlátozó elképzeléseidet, nézz körül az aktuális programjaim között.