A tudatos teremtéssel foglalkozók szokták mesélni, hogy amikor elkezdik áldásos teremtéseiket, a szomszédjaik, családtagjaik, munkáltatóik életében csodálatos fellendülés látszódik , míg náluk mintha nem érkezne a várva várt csoda. Gyakran hallom: “Másoknak olyan könnyen teremtek. Magamnak valahogy sokkal nehezebben.”

Gary Douglastől, az Access alapítójától hallottam először, hogy ez a valóság a “csinálásra” épül, és szinte teljes mértékben megfeledkeztünk a befogadásról. Az Access Bars kifejezetten ezért az első az alaptanfolyamok sorában, mert hihetetlenül egyszerű módon növeli a befogadásunkat.

Hosszan lehetne beszélni a be- és elfogadás témáról, mit és milyen trükkösen zárunk ki a világunkból, hogyan húzzuk fel azokat a falakat az ítéleteinkből, amelyek nem csak azt tartják kint, amiről eldöntöttük, hogy rossz, hanem bizony azokat a dolgokat is, amelyeket olyan nagyon és kitartóan áhítunk.

Természetesen recept itt sincs. Mindenkinél egyéni, hogy hol lehet még kiterjeszteni a befogadást, de van egy pont, ahol nagyon sokaknál alapjaiban elakad a folyamat: ez pedig annak befogadása és elismerése, akik ők valójában.

 

Ha könnyedebben akarsz teremteni, és még inkább befogadni, hajlandónak kell lenned arra, hogy elkezdd felfedezni és elismerni a saját értékedet. Ez nem feltétlenül a legkönnyebb dolog, mert abba kell hagynod azt, hogy ítélkezel magad felett.

És ezt bizony senki ne tudja megtenni helyetted. Senki nem tud igazán látni és elismerni téged rajtad kívül.

A párkapcsolatok terén is sokakban él az a romantikus elvárás, hogy legyen valaki, aki “hozzám való, mert lát engem, és elfogad engem olyannak, amilyen vagyok”.

Sajnos (vagy sem), úgy tűnik, teljesen irreleváns, hogy ilyen személy létezik, vagy sem. Legalábbis addig, amíg Te nem látod magad, és nem vagy ítéletmentes magaddal.

Mert tegyük fel, hogy megtörténik. Tegyük fel, hogy valaki tényleg lát téged, és elismeri a nagyszerűséget, ami vagy. Mi történik, ha te nem vagy hajlandó meglátni azt? Semmit nem fogsz tudni befogadni ebből. Vagyis pusztán annyit, amennyire te magad hajlandó vagy ránézni és elismerni. Jó eséllyel, amint megneszeled, hogy valaki közelít, aki értékelne, padlógázzal kilövöd magad az ellenkező irányba, vagy ha nem, hát elüldözöd.

Szép dolog az elmélet, de mit lehet tenni?

Első lépésben: Követeld meg magadtól, hogy folyamatosan keresed azokat a dolgokat, amelyeket elismerhetsz saját magadban.

Kezdheted azzal, hogy a következő egy hónapban naponta akár ötvenszer (vagy ötezerszer) felteszed magadnak a kérdést:

Mi az a nagyszerűség, ami vagyok, amit nem ismerek el? 

És még arra sem kell várnod, hogy gondolatok villogjanak a fejedben. Persze felbukkanhatnak, és fel is jegyezhetsz egy füzetbe mindent, amiért elismered magad. Ám ha nem jön semmi: Hagyd, hogy felbukkanjon az energia, és mindent, ami nem engedi, hogy az elismerés átjárja a világodat, azt tedd semmissé, ha van kedved. (Ehhez használhatod Access tisztító mondatát, ha nem tudod, hogyan, nézz meg róla egy videót magyar felirattal itt.)

Ez nem kis lépés, tudom. És mit teremt az, ha elkezdesz ezzel játszani? Ha pedig újra ítélkezésen kapod magad, vedd észre. És ha úgy találod, hogy nem oda vezet, ahova menni akarsz, egyszerűen hagyd abba.

Mennyivel tudsz többet befogadni a varázslatból, amit létrehozol, ha nem húzol falakat magad és magad közé?

Ha elszántad magad egy még nagyobb ugrásra, és eljött az ideje annak, hogy előkelőbb helyet foglalj el a saját életedben, mint eddig, ha van olyan téma, amin szívesen dolgoznál egy hónapon keresztül velem, esetleg több is, jelentkezz a VIP programomra, aminek a részletes leírását ITT találod.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Ha Access Consciousness tanfolyamot, workshopot keresel különféle témákban, az aktuális kínálatot megtalálod ITT.