A valóságnak, amiben élünk, alapvető építőköve a verseny, az erről alkotott nézőpontjaink finoman behálózzák az életünk minden területét. Versenyt generálsz minden olyan szituációban, ahol nyerni akarsz, vagy éppen kerülöd a vereséget.
Gary Douglas, az Access Consciousness® létrehozója a korlátaidból való megszabadulás egyik kulcsaként a versenyen való túlteremtést említi. (Figyelem: nem a verseny kerülését, a verseny vagy a versenyzők hibáztatását vagy rosszá tevését, de ez egy hosszabb bejegyzés témája lenne.)

Mindannyian jól ismerjük a szűkebb értelemben vett versenyzést, amikor például az üzleti életben valaki klienseket akar elhalászni a másik elől. Hosszú távon persze érdemes megvizsgálni, hogy mit teremt egy ilyen választás. Teremti-e a jövőt, vagy éppen pusztítja, amikor valaki ez alapján generálja az életét és az üzletének a jövőjét.
Nem mintha a verseny valami varázserővel bíró dolog lenne, ami varázserővel bír, az a nézőpont, amit a jövőnk teremtéséhez használunk.
Az egyik nézőpont az, hogy végesek a lehetőségek, amelyeken osztoznunk kell.
Egy másik hozzáállás lehet, hogy nem fix elképzelések alapján hozzuk a választásainkat, hanem kérdések mentén, amelyek messzebbre tudnak vinni annál, mint amit az elménk ki tud következtetni.

Amiről most szeretnék írni, az a versenynek egy tágabb értelemben vett formája, a bizonygatás.
Bizonygatni a nézőpontok versenyében szokás. Olyan világban élünk, ahol valakinek mindig igaza kell, hogy legyen. A helyes és helytelen ítéletek világában élünk, ahol a levegővételnek, a táplálkozásnak, a gyereknevelésnek, a gondolkodásnak (és minden másnak is) megvannak a megfelelő formái, ahol azt nevezzük barátnak, akinek hasonló a világról alkotott ítéletrendszere, mint a miénk. Legtöbb esetben.
És ennek bizony megvannak a maga csapdái.
Ha olyan helyzetben találod magad, amit nem szeretsz, és valahogy nem tudod megváltoztatni, érdemes ránézni, hogy bizonygatsz-e ott bármilyen nézőpontot, és fixálod-e ezzel a helyzetet, amit elvileg szeretnél megváltoztatni. 

Mi lehet a megoldás?

Először is, picit érdemes ránézni a bizonygatásra.
Kinek van szüksége a bizonygatásra? Aki biztos magában, vagy aki maga is bizonytalan?
Bizonygatod-e, hogy méltó vagy az elismerésre?
Vagy éppen bizonygatod-e, hogy nem vagy az?
Méltatlannak tartod-e, hogy mások találnak társat, többet keresnek (vagy bármi mást), miközben te ugyanúgy megérdemelnéd?
Mi van, ha az érdemesség és érdemtelenség egyébként sem más, mint egy hazugság, aminek a csapdájában tömegek vergődnek?

A bizonygatás helyett kipróbálnád-e az elismerést?

Ismerted-e el valaha magadat azért és annak, ami vagy?
Nem azért, amit tettél, nem azért, amit elértél, nem azért, mert kiérdemelted bármivel is. Csak úgy.

Tudom, hogy ez sokaknak valahol értelmezhetetlen és kínai, néha nekem is, de hát nem gyakran látni, hogy ebben a valóságban bárki bárkivel (pláne önmagával) jelen legyen nézőpontok nélkül, és elismerje annak, ami.

Csak egy pillanatra vegyük az energiáját annak a valóságnak, ahol az emberek elismerik magukat annak, amik: végtelen lénynek, jelentsen ez bármit. Felfogni se kell, csak érzékelni. Milyen volna?

Egy ilyen valóságban irányíthat-e a bizonygatás, a szükség, az ítélkezés és a verseny? Vagy egy lenne mind az építőkockák között, amiket, ha nem szeretnél, nem muszáj felhasználni a saját világod felépítéséhez? Nem mintha rosszak volnának, csak épp másféle kockák lehet, hogy neked jobban tetszenek.

A bizonygatásnak (versenynek) nagyon érdekes formái vannak.

Mit bizonyítasz azzal az élethelyzettel, amit nem tudsz megváltoztatni, pedig elvileg meg akarsz?

(Mondjuk azt, hogy nem könnyű neked, vagy hogy szánalmas vagy, vagy bármi mást?…)

Ha felteszed ezt a kérdést és NEM HIBÁZTATÁSBÓL csinálod, HANEM KÍVÁNCSISÁGBÓL, egy nagyon izgalmas játék lehet, és az egyik legfelszabadítóbb dolog, amit el tudok képzelni.

Mi az értéke annak, hogy bizonygatod azt, amit bizonygatsz?
Ezt a versenyt már sokszor megnyerted. Van-e kedved más játékszereket is kipróbálni?

Van-e kedved megnézni más nézőpontokból is azt, amit eddig csak egyetlenből voltál hajlandó?

Hajlandó vagy-e elveszíteni a jó és helyes nézőpontok versenyét, hogy elnyerd az összes és bármelyik nézőpontot és az összes és bármelyik lehetőséget?

Mit és mennyit ismerhetsz el magadból és magadról itt és most mindenféle indoklás nélkül, amit el sem tudsz képzelni?
És min változtatna ez, ami eddig nem változott?

Ha eszközöket keresel a változásokhoz figyelmedbe ajánlom az Access Bars tanfolyamot.